
Egy kertvárosban élünk négyesben (apa, anya, gyerekek). Ebben a kedves kertvárosban, ahol nem sok ember lakik, viszont a legtöbbjük ismeri egymást, volt egy pici kertészeti boltunk. Mindenféle aprócikk, háztartási vegyiáru…
Már 10 éve, amikor bejött az egyik ovis barát anyukája, hogy be tudunk-e szerezni mosószódát, mert a város másik végében lehet kapni, de ők inkább tőlünk vennének. Remélem, hogy nagyon nem látszódott az ábrázatomon, hogy lövésem se volt róla, miről beszel. Bőszen bólogattam, hogy simán beszerzem. Nekiestem az internetnek, nagy nehezen tálaltam egy pesti beszállítót. Olvasgattam, informálódtam, rájöttem, hogy milyen jó dolog ez a szer. Elindult bennem a lavina.
Öko-oldalak, bio lapok, zöldülj velünk mozgalom… Mindent elolvastam, éjszakákon át tágra nyílt szemekkel szívtam magamba a tudást. Ez az! Vegyszermentes élet kell nekünk!
Váltás.
Mosódió, mosószóda, ecet, perkarbonát. Közben házi készítésű kenyérre-valókra váltottuk a felvágottakat. Saját kenyér sütésével is próbálkozom, de elég nehéz, ha 3 jó étvágyú pasit kell jól lakatnom, akik imádják a kalácsszerű fehér kenyeret. És hát “pfuj, magvas, barna” és “nem jó izűűűű!” harci kiáltásokkal félretolták nagy izzadtságosan kisütött SAJÁT kenyeremet. Egyszer a kisebbik (akkor 9) azt mondta, hogy ő bizony nagyon szereti a magokat a kenyérben. Így újra kenyérsütés. Azóta sikerült hozzá szoktatnom őket, de a fehér császárzsemle kísérti őket.
Szóval az étkezés átalakítása még mindig folyamatban és még el fog tartani egy ideig.
És itt jön a kedvencem, a bőrápolás. Egy reggel arra ébredtem, hogy nekem meg kell tanulni a házi szappan készítését. Azt se tudtam, hogy mire jó, jó lesz-e a bőrünknek, de egy Földön túli késztetés volt bennem, hogy elmenjek egy ilyen tanfolyamra. Alig vártam, hogy a városunkban legyen ilyen oktatás. És megtanultam mindent, gyógynövényes, illatos, kecsketejes, habos, átlátszó szappant készíteni, megmutatták, hogy csinálták annak idején nagyanyáink az üstben a jó kis kocka szappant, amit még néhányan találhatunk régi házak padlásán. Nagyon jó volt.
Miután hazamentem, elkezdődött a szappanos ámokfutásom. Mákos, citromos, levendulás, tengeri sós, jött a kecsketejes, csokis, kávés, fahéjas. Aztán rájöttem, hogy nem tudjuk olyan gyorsan elhasználni, mint ahogy gyártom őket.
De a legnagyobb élmény, hogy mindenki, akit elleptem szappanokkal, dicsérte a hatását. Apukám a legnagyobb kedvelője, nagyon utálta a tusfürdők utáni csúszós érzést.
Mit csináljak ennyi szappannal? Nekem kreálnom KELL !!!
Sokan kértek tőlem ajándékba szappant, gondoltam egyet és felturbóztam őket. Így készültek az én szappanhabos kis konyhámban szappansütik, tortaszeletek, muffinok, macaron-ok. Készítettem szülinapra tortát, muffint számgyertyával, sőt, ajándék súlyzót is kreáltam már egy testépítést szerető 40 éves fiatalembernek.
Azóta kiteljesedett a repertoár a natúr kencékkel. Vagyis nem teljesedett ki, mert a nagyjából 200 alapreceptes gyűjteményem állandóan bővül és hát ezeknek az alaprecepteknek végtelen sok variációja van. Minden bőrtípusra. Imádom, amikor odamegyek a szekrényemhez, amiben az alapanyagok vannak, és kinyitom. Ott állok, és mind egy drogfüggő, teljes átéléssel szívom magamba az illatok kavalkádját. Szinte feltölt
Ezzel a bloggal szeretném átadni azokat az ötleteket, tapasztalatokat a vegyszermentes bőrápolásról, amiket a családommal szereztünk az évek során.
Recepteket fogok megosztani kipróbált finomságokról szappan formában és krémekről is beszélek majd …